Amikor a tiszta acél az olvadt cinkbe merül, kb.
1. kezdeti oldódás és reakció: Az acélszubsztrát felülete először vas feloldódást végez, és az olvadt cink azonnal beszivárog az apró rácsos résekre a szubsztrát felületén. Ugyanakkor erős diffúzió fordul elő a vas atomok és a cink -atomok között az interfészen, és törékeny közbenső vegyületréteget képez - a vas cink ötvözet rétegét (főleg a Fezn ₇ -ből a δ 1 fázisban és a fezn ₁ -ben a zeta fázisban). Ez a réteg sűrű, és erős "kohászati kötést" képez az acélszubsztráttal, amely a bevonat tapadásának alapvető garanciája.
2. Ötvözött réteg növekedése és lefedettsége: A cink -merítési idő áthaladásával az ötvözött réteg tovább növekszik és megvastagodik. Ezt követően, amikor a munkadarabot a cink folyadékból extrahálják, egy olvadt cink -folyadékréteg tapad a felülethez. A hűtési és megszilárdulási eljárás során ez a folyékony cinkréteg a már kialakult sűrű ötvözött réteg tetejére kristályosodik, és látható tiszta cinkréteget (η fázis) képez a külső rétegen. Kristályai gyakran egyedi "cinkvirág" morfológiát mutatnak.
A modern technológia gyakran nyomkövetési mennyiségű alumíniumot ad hozzá a cink -oldathoz, amely elsősorban a vassal reagál, hogy vékonyréteget képezzen. Ez hatékonyan gátolhatja a törékeny zeta fázis túlzott növekedését, ezáltal jelentősen javítva a bevonat rugalmasságát és megjelenését.
A végső forró, horganyosított réteg tökéletes kompozit egy erős belső réteg vas-cink ötvözet és az áldozati korrózió tiszta cink külső rétegének. Ez a "páncél" rétege fémkohászati kötés révén szilárdan rögzítve van az acélhoz, több gátmechanizmussal, hogy ellenálljon a környezeti eróziónak, és elérje a századi régi védelem sarokkövét.
