A porszórt bevonat egy felületkezelési módszer, amely során műanyag port szórnak az alkatrészekre. Elektrosztatikus porbevonatként is szokták emlegetni, és feldolgozási technológiáját az 1980-as évek óta széles körben alkalmazzák nemzetközileg a fémfelület-kezelés dekoratív technikájaként. A hagyományos festékfelület-kezeléshez képest ez a technológia olyan előnyöket kínál, mint a fejlett folyamat, az energiahatékonyság, a biztonság, a megbízhatóság és az élénk színek. Ezért gyakran alkalmazzák a könnyűipar és a háztartási dekoráció területén. Működési elve a műanyag por feltöltése nagyfeszültségű elektrosztatikus berendezésen keresztül. Elektromos tér hatására a festéket a munkadarab felületére szórják, és a por egyenletesen adszorbeálódik a felületen, porbevonatot képezve. A porbevonatot ezután kiegyenlítik és kikeményítik magas-hőmérsékletű sütés után, a műanyag részecskék pedig sűrű, végső védőbevonattá olvadnak különféle hatásokkal, és szilárdan tapadnak a munkadarab felületéhez. A porszórt bevonatokat leginkább beltéri szekrényekhez használják, lapos vagy matt felülettel. A porszórt bevonatok főként akrilport és poliészterport tartalmaznak.
A porszórt bevonat ipari fémfelületek kezelési eljárására utal. A porbevonat, az oldószermentes,{1}}100%-ban szilárd porbevonat új típusa, két fő kategóriába sorolható: hőre lágyuló porbevonat és hőre keményedő porbevonat. A bevonatot speciálisan összeállított gyanták, töltőanyagok, térhálósítószerek és egyéb adalékok meghatározott arányú összekeverésével, majd olyan eljárásokkal, mint például a forró extrudálás és a zúzás és a szitálás készítik. Szobahőmérsékleten tárolva stabilak, elektrosztatikus permetezés vagy fluidágyas merítés után hevítik és sütik, hogy megolvadjanak és megszilárduljanak, így lapos, fényes, tartós bevonófilmet képeznek dekorációs és korrózióvédelmi célokra. Általában ruházati kellékekben, polcokban, szekrényekben, munkapadokban, logisztikai tároló- és szállítóberendezésekben stb. használják.
A porbevonatok ultrafinom porosításának nehézsége és technikai kulcsa az ultrafinom porszemcsék fluidizációs problémájának megoldásában rejlik. A hagyományos porbevonatok átlagos szemcsemérete 30-50 mikron, és az ilyen méretű porszemcsék jó fluidizációs tulajdonságokkal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy egyenletesen diszpergálhatók és szuszpendálhatók légáram alatt, lehetővé téve a sima elektrosztatikus porbevonatot. Amikor azonban a részecskeméret kisebb lesz, és ultrafinom porrá alakul (25 mikronnál kisebb átlagos részecskemérettel), a por tömege jelentősen csökken, miközben a felület exponenciálisan növekszik, ami jelentősen megnöveli a porszemcsék közötti tényleges adszorpciós erőt. Ez az ultrafinom porszemcsék hajlamához vezet, hogy csomósodnak és agglomerálódnak, ami rossz fluidizációs teljesítményt eredményez. Ezek az ultrafinom por természetes tulajdonságai.
